Tévhitek a vegán életmód körül
A növény-alapú (vegán) táplálkozás 3 mítosza
Kultúránknak szerves része az állati eredetű táplálékok rendszeres fogyasztása – ami régen ünnepi eledelnek számított, mára megszokott vendégévé vált legtöbb modern ember tányérjának, és szinte minden étkezésnek része. Épp ezért idegennek, szokatlannak, bonyolultnak tűnhet a növényi alapú táplálkozás – sok kérdés és kétség merülhet fel bennünk, amikor fontolgatjuk az áttérést erre az életmódra.
Ez utóbbi esetében, továbbolvasva lehetséges, hogy néhány saját aggodalmunkra kapunk választ. Ha pedig "csak" kísérletezni volna kedvünk, szerezzünk inspirációt a vegán ételek kipróbálására, akár csak egy-egy fogás erejéig is!
Mítosz #1: A növény-alapú táplálkozás unalmas...
„Én nem tudnék csak salátán és rizsen élni” – hangzik a sóhaj. De valóban erről szólna ez a vegán étrend? A teljes értékű növényi alapú táplálkozás minden, csak nem egyhangú és unalmas!
A teljesség igénye nélkül lássuk, hogy mi kerülhet a fehér rizsen kívül tányérunkra? Már a rizseken belül is egészen más a barna rizs, a vörös rizs, a fekete rizs vagy a vadrizs is egészen más ízeket idéz. De ezek kívül a kuszkusz, a bulgur, a köles, a hajdina vagy akár a quinoa is kiváló köretalapanyag.
A zöldségeknél pedig szinte elárasztó a sokféleség. Már a salátán belül is egészen más hangulatot és ízt idéz a fejes saláta, a madársaláta, a rukkola, a római saláta, a kínai kel, a gyermekláncfű, a zöld és a vörös lollo (fodros saláta), a jégsaláta vagy akár a bébispenót, mint főszereplő. Melléjük például a lila hagyma, a répa, a cékla vagy a medvehagyma vagy a radicchio is betársulhat.
A teljesség igénye nélkül ötletadónak következzenek további zöldségek: a mángold, a retek, a gomba, a brokkoli, a kelbimbó, a karfiol, a spárga, a lilakáposzta, a paradicsom, a paprika, az uborka, a zellerszár, az újhagyma és a póréhagyma, a padlizsán, a cukkini, a zöldborsó, a sárga-és a fehérrépa, a sütőtök.
Elhanyagolt táplálékcsoportot képviselnek a hüvelyesek: a babfélék, a lencsefélék - kedvenceink a vörös lencse, a sárga lencse és a vidám csicseriborsó. És akkor a gyümölcsökről még egyáltalán nem beszéltünk. A szivárvány minden színét a tányérunkra varázsolhatjuk így – szerintünk ez minden, csak nem monoton menü!
Mítosz #2: A növény-alapú táplálkozás nehéz...
Amit nem ismerünk, ami új, az elsőre bonyolultnak tűnhet – pedig igazából nincsen nehézségi különbség a hagyományos fogások elkészítése és a növényeket a középpontba állító konyhaművészet között! Valóban, néhány megszokott eljárás helyettesítésének az elsajátítása az elején egy kis odafigyelést és tudatosságot – de ez a tanulási folyamat egyben a fejlődés örömét is magában hordozza!
Az a tapasztalatunk, hogy fogásról fogásra, lépésről lépésre egyre magabiztosabbá válhatunk a konyhában – és nem csak a finom ízekről nem kell lemondani, de az egészségünkért is minden kanállal tehetünk! Tippünk, hogy bizonytalanságunkat eleinte úgy tudjuk csökkenteni, ha konkrét receptekkel próbálkozunk az elején – idővel, ahogy egyre felbátorodunk, nyugodtan a saját szájízünkre is formálhatjuk az ételeinket!
Mítosz #3: A növény-alapú táplálkozás drága…
Elismerjük, hogy a különlegesebb alapanyagoknak borsosabb lehet az ára – de szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy nem attól leszünk egészségesebbek, hogy naponta nagymennyiségben a legextravagánsabb fogások kerülnek az asztalra!
Ugyanakkor a feldolgozott, nagyipari állati termékeknek néha hosszabb távon súlyosabb ára van: kutatások is igazolják, hogy számos betegség visszavezethető táplálkozásunk minőségére.
A saját egészségünk megfizethetetlen – de a növényi alapú táplálkozás egy igenis fenntartható, "felhasználóbarát", megfizethető módja annak, hogy gondoskodjunk jól(l)étünkről!
A szezonális, lokális alapanyagok felhasználása nem csak pénztárcabarát megoldás, hanem környezet-és egészségtudatos is: kevesebb tartósítószert és vegyszert tartalmaznak ezek a hozzávalók, mint a világ másik végéről importált társaik! Keressük meg bátran azt a kombinációt, ami a számunkra legmegfelelőbb!
